A Rezai család 2013-ban hagyta el Afganisztánt, ahol a hazara etnikai kisebbséghez tartoztak. E kisebbség tagjai folyamatos atrocitásoknak vannak kitéve, és gyakran esnek etnikai tisztogatás áldozatául. A családban két fiú van, egyikük 2005-ben, másikuk pedig 2010-ben született. A Rezai család helyzete az idők során egyre csak rosszabb és rosszabb lett: az apát számos alkalommal megfenyegették, és a munkahelyéről is elbocsátották. A család először Iránba menekült, ahol egy évet töltöttek el jogellenesen, iratok nélkül. Itt a családfő illegális munkát vállalt egy cipőgyárban, az anya pedig nevelte a gyerekeket.
2014-ben sikerült Törökországba menniük, ahol egy menekülttáborban telepedtek le. Fél év múltán embercsempészek segítségével útnak indultak Európa felé. Az apának rokonai élnek Svájcban, így ez volt az úticéljuk, hiszen itt segítséget kaphattak abban, hogy új életet kezdjenek. Mivel nem voltak úti okmányaik, a család a zöldhatáron keresztül érkezett Magyarországra. Itt regisztrálták őket, de mielőtt még menekülttáborba kerültek volna, továbbutaztak Svájcba. Svájcban ismét menedékkérőkként regisztrálták, majd menekülttáborban helyezték el őket. A gyerekek két hét elteltével már óvodába és iskolába jártak, és elkezdtek németül tanulni. A szülők arra vártak, hogy megkapják a menekültstátuszt, és ők is tanulták a nyelvet. A Svájcban élő rokonok segítették a családot. Hat hónap elteltével a hatóságok feltárták, hogy a családot már regisztrálták Magyarországon, így megindították a Dublini eljárást. A svájci hatóságok felvették a kapcsolatot a magyar hatóságokkal annak érdekében, hogy visszaküldjék a családot Magyarországra. 2016-ban a családot visszaküldték Magyarországra, ahol oltalmazott státust kaptak.. Miután megérkeztek a magyarországi menekülttáborba, a gyerekek három hónapig nem jártak óvodába és iskolába. A nem kormányzati és az egyházi szervezetek egy héten több alkalommal is szerveztek különféle gyermekprogramokat, amelyeken a fiúk is részt vettek. Három hónap után a családnak el kellett hagynia a menekülttábort. A gyerekek jól beszéltek németül, és egy picit törökül, de magyarul majdnem semennyit. Az apa meglehetősen jól beszélt angolul. Miután Budapestre érkeztek, egy átmeneti családi otthonban éltek. A helyi szociális munkás segítségével a gyerekeket beíratták iskolába és óvodába. Az idősebb fiú megkezdte a harmadik osztályt, a kisebb pedig az óvodát. Már értettek egy kicsit magyarul, de a beszéd nehezebbnek bizonyult.
