Modul 1-Lecke 2-Esettanulmány 1

Ali és öccse, Ahmed egy menekültekkel zsúfolt csónakban érkeztek a görögországi Leszbosz szigetére 2015 októberében. Az ekkor 17 és 16 éves testvérpár Németország felé tartott. Libanoni családjuk egyedül küldte őket, azt remélve, hogy ezzel megvédik a fiúkat az otthoni veszélyektől. A fiúkat egy németországi lakóotthonban szállásolták el, nem messze Hannovertől. Németország befogadta őket, 18 éves korukig a gyermekvédelmi rendszer gondoskodik róluk. 2016 áprilisára Ali és Ahmed intenzív német nyelvtanfolyamokon vettek részt egy új iskolában, és már németül is elkezdtek beszélni. Az osztályban afgánok, szírek, irakiak és más országbéli gyermekek németül beszélnek egymás közt. A fiúk tanára, Ms. Ute Zeh örömmel látja, hogy diákjai lassan kezdenek magukra találni. „Néha hangosak, néha zűrösek, néha bolondok – például amikor német lányokkal találkoznak” – mondja mosolyogva. „De hát tudják… fiúk. Az iskolában azonban lelkesek, így vasárnap, amikor nem dolgozom, alig várom a hétfőt, hogy jöhessek tanítani. Nagyon szeretem.” Visszatérve a lakóotthonba, Ali és Ahmed arról beszélnek, hogy milyen tapasztalataik vannak menekültként, és ezek a tapasztalatok miképpen formálják őket. „Az identitásom nem változott – világéletemben menekült voltam.” – mondja Ali. „Először palesztinként éltem Libanonban, most pedig valószínűleg Németországban leszek menekült.” „Menekültként az embernek mindig van egyfajta kisebbrendűségi érzése. A lehetőségeid sem mindig a képességeid szerint alakulnak. Úgy értem, minek járjak például iskolába, ha úgysem lehetek orvos? Az apám egyetemi tanár, de mivel menekült, már évek óta nem tanít. Itt Németországban ez másképp van. Itt emberként bánnak velünk.” Ali, bár még csak 17 éves, apja helyett apja öccsének, Ahmednek, és arra buzdítja, hogy aknázza ki a Németországban rejlő lehetőségeket. „Persze szeretnék én is tinédzser lenni, és csak élvezni az életet itt Németországban, de ha ezt tenném, azzal veszélyeztetném az öcsém jövőjét, és a sajátomat is. Tudom, hogy minden alkalommal, amikor buliznék vagy dohányoznék, mindent kockára tennék.” Ali Libanonban ígéretes fodrásztanuló volt, így aztán egy helyi szalonban kezdett dolgozni gyakornokként, nem messze a szállásuktól. Ahmed pedig megkezdte tanulmányait a helyi középiskolában, miután kiváló eredménnyel teljesítette a német nyelvi kurzus követelményeit. „A dolgok olyan összevissza jöttek”, mondja Ali. „Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy utunk során végig jó emberekkel találkoztunk. Azelőtt csak a tévében láttam Németországot, szóval itt lenni, itt élni, tanulni a nyelvet… majdhogynem valószerűtlennek tűnik.”
2016 májusában a testvérpár menedékkérelmét elutasították.

https://www.unicef.org/publications/files/Uprooted_growing_crisis_for_refugee_and_migrant_children.pdf