Asha 39 éves Kelet-Afrikából származó nő. Menekültként érkezett és három gyermekével él együtt. Férje a háborúban halt meg Szomáliában. Asha tinédzser lányának, Sahrának gondjai akadtak az iskolában. Sok igazolatlan hiányzása volt, és szemmel láthatólag depressziós volt, amikor iskolában volt: gyakran sírt és nem akart részt venni a tanulásban. Asha borzasztó dolgokon ment keresztül Afrikában. A faluját megtámadta a milícia. A férjét megölték, és a nőket – köztük Ashát – megerőszakolták. Sahra körülbelül négyéves volt, amikor ezek történtek. Kora gyermekkora nagy részét menekülttáborokban töltötte, és 12 éves volt, amikor a család elhagyta a hazáját. Asha sosem keresett fel szakembert a traumája kezelése érdekében, annak ellenére, hogy folyton rémálmai voltak és állandóan félt, hogy megint megtámadják. Sosem gondolta, hogy a történtek befolyásolhatták a gyerekeit, mivel azt gondolta, hogy túl fiatalok voltak ahhoz, hogy megértsék, mi történt.
Ashának is problémái voltak Sahrával otthon. Sahra gyakran nem volt hajlandó segíteni a háztartásban, ráadásul erőszakos volt nem csak testvéreivel ,de édesanyjával is. Mi több, Sahra nem volt hajlandó a család anyanyelvét beszélni, kizárólag a befogadó ország nyelvén kommunikált. Mivel Asha nem igazán beszéli a nyelvet, így nem sokat kommunikáltak Sahrával.
Az iskola többször is behívta Ashát elbeszélgetésre a lánya problémáival kapcsolatban. Az iskola igazgatója elmondta Ashának, hogy véleményük szerint a lánynak egy terapeutára lenne szüksége, és kérték, hogy írja alá a beleegyezését a beutalóhoz. Asha elutasította a papír aláírását. Azt mondta az igazgatónak, hogy a lánya nem „őrült”, és ezért nincs szüksége terapeutára.
